A végzet ajándéka!

A hotelhoz vettem az irányt, szerencse, hogy anyu elmondta merre menjek. Pár lépésre a kávézótól megpillantottam egy Cortez Hotel nevű helyet. Gondolkodtam egy kicsit, hogy ez-e az a hotel amit anyum mondott. A környéken nem láttam más hotelt, így fogtam és bementem. Majd láttam a folyosó végén egy helységet ahol a szobát kell kivenni. Odasétáltam.
- Üdvözlöm a Cortez Hotelben, segíthetek valamiben?
- Jónapot! Igen, legyen szíves megmondani, hogy ebbe a hotelbe foglaltak-e Jessica Russo névre szobát?
-Igen, ebbe a hotelbe.
Mire fogta, és letette az asztalra a 12-es szoba kulcsát.

- Fenn az emeleten a 2. ajtónál találja.
- Köszönöm!
- majd elvettem a kulcsot, és elindultam a lift felé. Beszálltam, majd megnyomtam a 2. emelet gombját. Amíg ment a lift felfelé, a fejembe az volt, hogy nem is volt rossz a nap, és hogy a főiskola se olyan rossz, mint amilyennek hittem. Oda értem az ajtóhoz, és kinyítottam. Táltva maradt a szám. - Anyu kitett magáért, hogy ilyen nagy szobát vett ki.- gondoltam magamban. Beléptem a szobába, majd kipakoltam a bőrőndömből. Kiszedtem a ruhámat a holnapi sulis napra. Egész jó ruhákat választottam. Átvettem a pizsamám, és beállítottam gondosan az ébresztőt 6 órára. Később rendeltem egy pizzát. Amíg nem jön, gondoltam felhívom Labert-et. Betárcsáztam a számát és felhívtam. Azonnal fel is vette.

-Szia Jess!
-Szia!
-Milyen volt az első napod?-kérdezte kiváncsian.
-Jó, nem gondoltam hogy ilyen jó lesz.
-Annak nagyon örülök!
-Én is, nagyon hiányzol.-mondtam szomorúan.
-Te is nekem!
A beszélgetésünket egy kopogás zavarta meg.
-Most le kell tennem. Szia! Szeretlek! -Jólvan, Én is téged! Szia!